17.52, csütörtök, 47.hét, december, tél, 2008.
Ibolya a metrón állt. Egyébként Ibolyát mindenki csak Nárcisznak szólította, tudniillik Ibolya nem szerette az ibolyát, mint virágot. Mondhatni utálta. Talán azért mert a szerénységet juttatta az eszébe. Ő pedig a szerénységet csak hírből ismerte körülbelül. Így történt, hogy azt mondta a barátainak és a családjának, hogy ezentúl szólítsák inkább Nárcisznak. - A nárcisz az amarilliszfélék családjába tartozó növénynemzetség. - Eleinte meglepte hozzátartozóit ez a kérés, majd lassan hozzászoktak, hogy Nárcisz, csak akkor emeli fel a fejét, ha Nárcisznak szólítják. Az Ibolya névre tulajdonképpen nem reagált. Ez volt az átszoktatási stratégiája. Nem egészen két hónap múlva az Ibolya nevet már csak a személyigazolványáról és az útleveléről ismerte.
Tehát azon a téli napon Nárcisz a metrón állt. Éppen hazafelé tartott a munkájából. Mivel neki volt munkája. Nem úgy, mint annak a több száz céltalanul kószáló embernek a városban, akiket nap mint nap látott.
Nárcisz hentesként dolgozott. Nem erre vágyott gyerekkorában, hiszen sebész akart lenni, mint az apja. Csak hát, nem tudta olyan pontosan és precízen megtanulni az emberi anatómiát. Ezért döntött úgy, hogy inkább hentes lesz.
Nárcisz reggel 8 és délután 4 között dolgozott egy nagyvárosi hentes üzemben. A munkáját különösen élvezte, főként amiatt, hogy a felesleges energiáit levezethette egy-egy malacon vagy bárányon. Munkaideje lejártával megnyugodva szállt fel a metróra és arra gondolt, hogy férje már bizonyára otthon várja és jól megölelik egymást. Általában, amikor hazaért férje már valóban otthon volt és jól megölelték egymást, megbeszélték a napi eseményeket, majd a tévé előtt elfogyasztották a melegszendvicset.
Azonban ezen a napon ez nem így történt. Nárcisz nem volt nyugodt és felszabadult amikor felszállt a metróra. Egy különös érzés járta át a testét. Izzadni kezdett, majd remegni. Furcsa hangokra lett figyelmes. Arcát a zaj irányába fordította.
Egy termetes sertést pillantott meg a szerelvényen. Nárcisz azonnal elindult a jószág felé, közben mélyen a zsebében matatott.
Előtört belőle a hentes énje. Előrántott egy jókora kést és leszúrta a disznót.
A metrón döbbent csend volt.
A disznó emberré változott.
