mostanában itt: http://parapp.tumblr.com/

kattog a fejemben az agy, pedig nem rázom.
az ablakon kopognak, az ajtón kopognak.
ki sem nyitom, mert az ágyat akarják megszerelni. nem is hívtam őket. mindig azt hiszik, hogy elromlott az ágyam. gondolok rá, hogy nem romlott el, talán meghallja az agyuk.

ha elromlott volna, akkor egyedül szerelném meg

a képzeletem belep egy emeletet

- Jobbulást neked is! - suttogta a csiga, majd egy hatalmasat tüsszentett. Olyan hatalmasat, hogy a szemüregében forogni kezdtek a szemgolyói.
- Neked is! - válaszolta a másik csiga, és köhögőgörcsöt kapott. Visszahúzódott a házába, és a háza rázkódott a köhögéstől.

Vagy a röhögéstől.

nem vagyok én észt,
nem osztom a művészt,

nem vagyok én művész,
nem osztom az észt.

húzom az igát
magam után
elég nehéz
zsákban van
cipelem

ha gyurmából lennék, átgyúrnám magam más alakúra.

mondjuk amorfra.

Egon igazán jóképű férfi. Az a vékony, szálkás típus, sötétszínű hajjal. Egy panellakásban lakik, de nem szeretik őt a szomszédjai. Ennek meg is van az oka. Egonnak van egy titka.
Senki sem tudja, hogy Egon mit csinál esténként, miután hazaér. Mindössze a hangokat hallják.
Fülsüketítő fúrás, majd éktelen kalapálás.

Egon esténként, miután hazaér a munkájából, leveszi a kabátját és a cipőjét, kipakolja a táskáját, rendet tesz maga körül. Amikor mindent rendben talál, leveszi a csavarhúzót a nappaliban található polcról, majd nekilát és kilazítja a nyakában lévő csavarokat és leemeli a fejét. Fogja a fúrógépet és elkezd fúrni. Lyukakat fúr az agyába. Ha ezzel végzett, előveszi a kalapácsot és a lyukak helyére neuronokat illeszt és bekalapálja őket, végül a nyakára illeszti a fejét és meghúzza a csavarokat.

Egon szomszédjainak bizonyára ilyesmi gondolatok fordulnak meg a fejükben:
„A szomszédunk valószínűleg asztalos.”
vagy
„A szomszéd hobbija valószínűleg a barkácsolás.”

talicskán szállították az agyakat

(ágyakat)

ott állsz, kihúzod magad, hasat be mellet ki
mélyet lélegzel, felemeled a fejedet
a karjaidat oldalsó középtartásba teszed, a csuklóid kecsesek
elindulsz egyenesen a kötélen
lassan lépdelsz
egyenesen előre nézel
tovább mész
majd észreveszed, hogy a kötélnek kétágú nyelve van
tekintete merev, nem pislog

leugrasz vagy továbbmész?

(hol igen / hol igen)

atomjaira tört, mikor elejtette a poharat
a pohár atomjaira tört, amikor elejtette
elejtette a poharat, ezért az az atomjaira tört
az atomjaira tört a pohár, mert elejtette
atomjaira tört, mert elejtette a poharat

az atomjaira tört pohár a padlón hevert atomjaiban, mert atomjaira tört

a padlón hevert atomjaiban, mert atomjaira tört

mi van a szememben?

17.52, csütörtök, 47.hét, december, tél, 2008.

Ibolya a metrón állt. Egyébként Ibolyát mindenki csak Nárcisznak szólította, tudniillik Ibolya nem szerette az ibolyát, mint virágot. Mondhatni utálta. Talán azért mert a szerénységet juttatta az eszébe. Ő pedig a szerénységet csak hírből ismerte körülbelül. Így történt, hogy azt mondta a barátainak és a családjának, hogy ezentúl szólítsák inkább Nárcisznak. - A nárcisz az amarilliszfélék családjába tartozó növénynemzetség. - Eleinte meglepte hozzátartozóit ez a kérés, majd lassan hozzászoktak, hogy Nárcisz, csak akkor emeli fel a fejét, ha Nárcisznak szólítják. Az Ibolya névre tulajdonképpen nem reagált. Ez volt az átszoktatási stratégiája. Nem egészen két hónap múlva az Ibolya nevet már csak a személyigazolványáról és az útleveléről ismerte.

Tehát azon a téli napon Nárcisz a metrón állt. Éppen hazafelé tartott a munkájából. Mivel neki volt munkája. Nem úgy, mint annak a több száz céltalanul kószáló embernek a városban, akiket nap mint nap látott.
Nárcisz hentesként dolgozott. Nem erre vágyott gyerekkorában, hiszen sebész akart lenni, mint az apja. Csak hát, nem tudta olyan pontosan és precízen megtanulni az emberi anatómiát. Ezért döntött úgy, hogy inkább hentes lesz.
Nárcisz reggel 8 és délután 4 között dolgozott egy nagyvárosi hentes üzemben. A munkáját különösen élvezte, főként amiatt, hogy a felesleges energiáit levezethette egy-egy malacon vagy bárányon. Munkaideje lejártával megnyugodva szállt fel a metróra és arra gondolt, hogy férje már bizonyára otthon várja és jól megölelik egymást. Általában, amikor hazaért férje már valóban otthon volt és jól megölelték egymást, megbeszélték a napi eseményeket, majd a tévé előtt elfogyasztották a melegszendvicset.
Azonban ezen a napon ez nem így történt. Nárcisz nem volt nyugodt és felszabadult amikor felszállt a metróra. Egy különös érzés járta át a testét. Izzadni kezdett, majd remegni. Furcsa hangokra lett figyelmes. Arcát a zaj irányába fordította.
Egy termetes sertést pillantott meg a szerelvényen. Nárcisz azonnal elindult a jószág felé, közben mélyen a zsebében matatott.
Előtört belőle a hentes énje. Előrántott egy jókora kést és leszúrta a disznót.

A metrón döbbent csend volt.

A disznó emberré változott.

Tarts velem, hüllő show lesz a szülővárosomban!

(kár, hogy nem kedvelem a hüllőket)

vond le a konklúziót, oszd el negyvennyolccal, majd deriváld, ha ez megvan akkor adj hozzá százhuszat és oszd el kettővel. ossz, szorozz, adj össze, deriválj, integrálj, vonj le!

meg van a konklúzió?

egyik cigirágóról a másikra gyújtok
a doktornő vizsgál
elcsodálkozom:

műanyag sztetoszkóppal nem is lehet rendesen diagnosztizálni!

Emma már 4 perce sikálta a fogát a fogszuvasodást gátló fogkrémmel.

A haja vörös és középhosszú volt, a szemei zöldek és huncutak. Meg voltak érte őrülve a férfiak. Ő pedig a sajtért volt megőrülve. Olykor szenvedélyesebben harapott bele egy termetes edámiba, mint egy izmos férfi vádlijába. (az olykor az esetek 93%-a)

Soha nem találkozott olyan férfival, aki hozzá hasonló módon vonzódott volna az ementálihoz, a márványsajthoz, esetleg a medve sajthoz.
Minden bizonnyal ez váltotta ki belőle azt, hogy szabadidejében legszívesebben az interspar hűtőpultjai között kószált. Elmélázva válogatott a különböző ínyencségek közül, mígnem megpillantotta Őt. A pillanat lelassult, a lélegzete felgyorsult, a vér már csak csordogált az ereiben.

Ott volt Ő. A barna pólós, gáláns fiatalember mellett pillantotta meg a piros csomagolást. A fiatalember éppen háttal állt Emmának, azonban abban a pillanatban megfordult, a fülek szinte hallották az aláfestő zenét.
A hapsi – mint később megtudtuk, a neve Emil – kezében egy méretes parenyicát pillantott meg. Emma nyomban rájött, hogy tévedett. A huncut szemeivel követelőzően bámulta a sajtot, aminek hatására az hirtelen kiesett Emil kezei közül – éppen a cipője orra elé (mert a cipőjének volt ám orra is. az a kampós fajta). A lány mohón hajolt le a sajtért, majd sugárzó arccal állt fel, Emil meleg barna szemeibe mélyedve a saját szemeivel. Majd bátor tettre szánta el magát. (Emma nem volt az a bátor fajta: mindig hatalmasat sikított, amikor egy pókot fedezett fel a lakásában, majd miután rájött, hogy úgyis egyedül van és senki sem hallotta, lehajolt és megfogta áldozatát és kihajította az ablakon.)

Tehát remegő hanggal meghívta Emilt, hogy egyék meg közösen a parenyicát a lakásában. Emil örömmel fogadta el a meghívást, hiszen biztos volt benne, hogy elfogyott a fogszuvasodás-gátló fogkrém az otthonában, remélte, hogy a lány is éppen olyat használ.

Szinte beestek az ajtón, majd vadul letépték a légmentes csomagolást.

Fogmosás nélkül feküdtek le aludni.

igen, megfejtettem a "bizsergető érzés" szájfényem funkcióját:
érzem, ha véletlenül a szememre kenem vagy csak szimplán mellé.

Ma próbababa voltam. Szép zöld ruhám volt, a bőröm pedig plasztikus és porcelánszerű volt, ezenkívül furán kellett tartani a testemet, a számmal pedig csücsöríteni kellett. A feladatom pofonegyszerű (ó, miért nem használtam ki) volt. A kirakatban kellett állnom a csücsörítő ajkaimmal. Csak az a sok lámpa világított nagyon a szemeimbe. Egyébként a szemeimet nyitva kellett tartanom, és mivel eképpen cselekednem akaratlanul is figyeltem a kirakat előtt elhaladó embereket.
Az öltönyös és telefonáló férfiakat, a magassarkú cipőben tipegő nőket, a bambán bámészkodókat... Furák az emberek... Sokan megnéztek engem is, meg a ruhámat is, meg a számat is.
Egy irhakabátos férfi, aki az egyik kezében aktatáskát szorongatott elég sokat elidőzött a kirakat előtt. Nem vagyok benne biztos, hogy engem nézett, talán inkább magát bámulta a tükröződő üvegben. Erre abból következtettem, hogy megcsavarta a majdnem kackiás bajúszát, és egyből eltalálta. Semmi mellényúlás.
Sokan pedig egyszerűen a hajukat igazították meg így jártukban-keltükben. Volt olyan is, aki megállt emiatt. Hát ezt képzeljétek el!
Csak magukat bámulták az üvegben? Nem is engem?

(Előtte játékbaba voltam... de ez már egy másik történet...)
 

minden lében kanál,
minden tésztában villa,
minden agyban kés,
minden szájban tortalapát,
minden kézben krumplihámozó,
minden lében kanál

10, 9, 8, 7 - mereven bámultam az órámat.
most mi fog történni? felrobban? átalakul? elsorvod? kutyává változik? szétfolyik? kipukkad? megsemmisül? megsül? megfagy? hibernálódik? csillámport szór? nyulak veszik körül? átengedik? elütik? felszáll? megcsúszik?
6, 5 - kiborul? mámoros lesz? csokivá változik? megeszem? nem?
4, 3, 2 - magamévá teszem? elejtem?
1, most - ójaj ójaj. de hiszen ez jó.

- nagyon hideg van ám, legalább -14 °C. - jelentette ki Vera, azzal belekortyolt a kék folyadékba, ami előtte volt az asztalon. fagyoldó volt.

Sophie kinyújtotta a nyelvét a hóesésben. Ráesett egy hópehely, majd becsukta a száját és várta, hogy elolvadjon. Közben a gyerekkorára gondolt.

23 évvel korábban Sophie ugyanígy kinyújtotta a nyelvét, mint most. Emlékezetes pillanat volt ez az életében.
Tulajdonképpen sokszor szokott visszagondolni rá. Akkor ugyanis a nyelve ráfagyott egy oszlopra. Sophie maga sem tudja pontosan, hogyan történt ez. Csak emlékszik, hogy kurvára fájt és ordított.
Talán az a hatalmas fekete kutya ijesztette meg annyira. És akkor ugrott egy óriásit ijedtében. Egészen az oszlopig. És mivel a szája nyitva volt éppen, a nyelve meg kilógott, így nem is kell annyira magyarázni, hogyan fagyhatott oda.

Sophie legnagyobb fájdalmára (és férje, Mike számára) a nyelve egy kis
darabját nem tudták megmenteni. Azóta hiányzik a nyelvének egy darabja.

Volt Kate. Kate szerette feldíszíteni karácsonykor a karácsonyfát. Kate nem szerette leszedni róla a díszeket és a kukába dobni az ünnepek elmúltával.
Egy fagyos éjszakán Kate egyedül volt a lakásában - a sajátjában. Hangos és egyre erősödő neszre lett figyelmes.
Eleinte azt hitte, hogy csak a televíziót felejtette el kikapcsolni. Kate kiment a nappalijába.
A padlón egy halott papagájt vélt feledezni.
Sikoltás hagyta el a torkát. Csendes, bár szivbemarkoló volt.
Kate összeesett. Másnap talált rá a házvezetőnő, Mary.

Az orvosi diagnózisból kiderült, hogy a papagáj a kedden elfogyasztott habportól halálozott el.

ha nyerek a lottón, elköttetem a könnycsatornáimat.